Le vagyok törve! Eljött az a pillanat amitől mindíg is tartottam! Fél ember vagyok!
Vége lett egy álomnak! Egy álomnak amit szivesen álmodtam. Vége lett mert nem vagyok elég erős. Mert félek döntést hozni, és mert félek, a jövőtől! Az élet kegyetlen és mindenkinek van keresztje. A sajátomat most érzem igazán. Megismertelek, és belédszerettem. Hiba volt hisz tudtuk, hogy nem lehetne! Másképp indult és máskép szerettük volna. Jó lett volna ha ez a végtelenségig tart, de mint mindennek ennek is vége kell hogy legyen egyszer!
Köszönöm, hogy voltál nekem, hogy szerettél! Köszönöm, hogy a vágyaiddal kiegészítetted az én vágyaimat. Rengeteget adtál nekem és sokat köszönhetek neked! Imádlak és imádni is foglak.
Egy álom végetért és én nem akarok többet álmodni! Nélküled már nem!
Erőtlen vagyok és haragszom emiatt magamra! Bocsáss meg!!
Blogom itt most végetért! Most már csak fájdalomról tudnék írni, de arról nem akarok!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, jókat, dorgálókat, bíztatókat egyaránt.
Mindenkinek csak jókat kívánok és kívánom, hogy egyszer legyen alkalmuk mindazt megélni, amit nekem sikerült egy igazi Nővel karöltve.